|
|
|
2016-06-28 16:23:30, kedd
|
| |
| |
I. rész
Életemből (folytatás)
Tökéletesség: a nagy kívánság
Miután bizonyos lettem üdvösségemben, szívem legfőbb vágya lett, hogy másokat is elvezessek ahhoz az Egyhez, aki által békességem van Istennel. Ez idő tájt az Üdvhadsereg szervezettségének és az elveszettek megmentése érdekében végzett szolgálatának csúcspontján volt. Még nem lett emberbaráti szervezetté, amelyet a világ is támogat. Tisztjeinek és közkatonáinak egyetlen céljuk volt- a megfáradtakat és csüggedteket Jézushoz vezetni. Gyakran vettem részt összejöveteliken, és - noha még gyermek voltam - magam is bizonyságot tettem, igehelyeket olvastam fel és biztattam a bűnösöket, hogy bizzanak Krisztusban, noha még magam a sötétségben éltem. Ezért aztán természetes volt, hogy amikor eljutottam az üdvbizonyossághoz, megragadtam az első alkalmat, hogy elmenjek az Üdvhadsereg egyik utcai összejövetelére. Megtérésem után az első este először beszéltem szabad ég alatt Isten kegyelméről, amelyet magam is csak az imént tapasztaltam meg. Azt hiszem, azért fogadtak be oly gyorsan és szívesen az Üdvhadseregbe, mert tizennégy éves fiú létemre némileg jártas voltam a Bibliában, és igencsak bátran léptem fel - valószínűleg kissé túlságosan is korán, ahogy most érzem. Nagyon hamar ismertté váltam mint "prédikátor fiú", és ez büszkébbé tett, mint ahogy akkor gondoltam. Mert újonnan megtalált örömömben nem tudtam, hogy még mindig bennem van egy gonosztevő mélységesen bűnös természete. Csak Krisztust és az Ő szeretetét ismertem, de önmagamat és szívem csalárdságát nem ismertem. Amennyire vissza tudok emlékezni, körülbelül egy hónapja voltam bizonyos Isten szabadításában, amikor az öcsémmel való vitában annyira elragadtattam magam, hogy egyetlen ütéssel a földre küldtem. Nyomban rádöbbentem, mit tettem, és rémülettel teltem el. Öcsém epés megjegyzése: "Na, te aztán szép keresztyén vagy! Legjobb, ha most azonnal elmégy az Üdvhadseregbe, és elmondod nekik, hogy milyen nagy szent vagy!" - szükségtelen volt ahhoz, hogy kétségbeesetten rohanjak be a szobámba, ahol szégyenkezve és gondterhelten megvallottam vétkemet Istennek. Utána rögtön bocsánatot kértem öcsémtől is, aki nagylelkűen meg is bocsátott. Ettől kezdve váltogatták egymást nálam a hullámhegyek és a hullámvölgyek. Tökéletes győzelemre vágytam testi kívánságaim fölött, ugyanakkor mintha több gonosz gondolatom és szentségtelen hajlamom lett volna, mint azelőtt bármikor. Hosszú ideig takargattam ezt a nyomorúságomat, amelyről csak Isten tudott és én. De tíz vagy tizenegy hónap múltán fölkeltették érdeklődésemet az ún. "megszentelődési összejövetelek", amelyeket minden héten az Üdvhadsereg összejöveteli helyiségében tartottak, és amelyekre már idáig is olykor-olykor valamiféle megbízatással elmentem. Ezeken a találkozókon pontosan arról a tapasztalatról beszéltek, amelyre -úgy gondoltam- nekem is igen nagy szükségem van. Ennek az élménynek különböző neveket adtak: "második áldás", "tökéletes szeretet", "magasabb rendű élet", "bűnből való megtisztulás" stb. A tanítás lényege valahogy így hangzott: Megtérésünkkor Isten kegyelmesen megbocsátja a bűneinket, amelyeket addig elkövettünk. A hívő ember azonban azután egész élete végéig szüntelen próbák között él, amelyek során bármikor ismét elveszítheti Isten előtti megigazult voltát, ha bűnbe esik, és azt nem vallja meg azonnal. Ahhoz, hogy megmaradhasson ebben a megváltott állapotában, egy további tevékenységre van szüksége, amelyet tökéletes megszentelődésnek veznek. Ez a tevékenység a bűn gyökerével kapcsolatos, míg a megigazulás a bűn gyümölcsével. Több lépés vezet ehhez a "második áldás"-hoz. Először a hívőnek meg kell győződnie arról, hogy megszentelődésre van szüksége(éppúgy, ahogy az elején meg volt győződve arról, hogy megváltásra van szüksége); másodszor teljesen át kell adnia magát Istennek, valamennyi reménységét, kilátását és tulajdonát rá kell helyeznie a megszentelődés oltárára; harmadszor kérnie kell a Szentlelket, hogy mint megtisztító tűz, hassa át lelkét, égessen ki belőle minden bűnt, hogy minden kívánsága teljesen elpusztuljon, és lelkében ne maradjon más, mint teljes szeretet és tisztaság, mint Ádámban volt a bűneset előtt. Aki megkapta ezeket a csodálatos áldásokat, az legyen éber, hogy a Sátán meg ne csalja, mint egykor Évát, és meg ne rontsa megszentelt lelkét, és így újból be ne vezesse ugyanazt a gonosz elvet, amelyet előzőleg ilyen drasztikus eszközzel lehetett legyőzni. Valahogy így hangzott a tanítás. Ezzel kapcsolatban elhangzottak szívre ható bizonyságtételek csodálatos megtapasztalásokról, amelyek valóságában nem lehetett kételkedni. Az iránt sem maradt kétségem, hogy amit mások látszólag élveztek, az az enyém is lehet, ha a föltételeket teljesítem. Egy idősebb hölgy elmondta, hogy negyven éven át a bűn uralkodott szavain, gondolatain és cselekedetein. De szíve most már nem csalárd és gonosz, hanem olyan szent, mint a mennyország udvarai, mióta Krisztus vére az eredendő bűnnek utolsó maradványaitól is megmosta. Mások egészen hasonló dolgokról számoltak be, még ha élményeik lényegesen rövidebb ideig tartottak is. Teljes önátadás nyomán gyökerestől kipusztultak szeszélyeik. Rossz hajlamaik, szentségtelen vágyaik azon nyomban megsemmisültek, mihely megragadták hitben a megszentelődést. Hamarosan elkezdtem én is ilyen testies módon keresni a megszentelődés értékes jótéteményét. Teljes odaadással könyörögtem Ádám bűneset előtti tisztaságáért. Kértem Isten, hogy mutassa meg mindazt, ami nem tetszik neki, hogy azt kiszolgáltathassam neki. Feladtam mindazt, amiről úgy gondoltam, hogy a legcsekélyebb módon is megakadályozhatja a Szentlélek belém áramlását, és az azt nyomon követő áldást: barátságokat, célokat és szórakozásokat. Addig valóságos "könyvmoly" voltam, kisgyermekkoromtól fogva nagyon szerettem az irodalmat; tudatlanságból fakadó törekvésemben most eldobtam mindazokat a könyveket, amelyek pusztán tanító vagy szépirodalmi jellegűek voltam, és megfogadtam Istennek, hogy ezentúl csak a Bibliát és szent irodalmat olvasok, csakhogy megadja nekem az "áldást". És mégsem nyertem el, amire törekedtem, noha több héten át kitartóan könyörögtem. Végre, egy szombat este (akkoriban már nem laktam otthon, hanem egy barátommal, aki szintén az Üdvhadsereg tagja volt) elhatároztam, hogy vidékre utazom, és ott várok Istenre. Nem jövök vissza mindaddig, amíg el nem nyerem a tökéletes szeretet vágyva várt áldását. Felszálltam az este 11 órás vonatra, és kiszálltam egy Los Angelestől 18 kilométernyire levő elhagyatott vasútállomáson. Letértem a főútról, és egy kiszáradt vízfolyásban másztam lefelé. Egy tölgyfa alatt térdre estem, és órák hosszat könyörögtem nagy kínok között. Ostromoltam Istent, mutassa meg nekem, mi akadálya van még annak, hogy enyém legyen a "második áldás'. Eszembe jutott néhány dolog, amelyekről itt nem szeretnék írni. Harcoltam saját meggyőződésem ellen, végül így kiáltottam Istenhez: "Uram, én valóban minden feladok, minden dolgot, minden embert, minden szórakozást, amely akadályoz abban, hogy csakis neked éljek. És most könyörgöm, add meg nekem az áldást!" Ha most visszatekintek, úgy gondolom, valóban átadtam akkor mindent Istennek, amire csak gondolni tudtam. De agyam, idegeim a hosszú éjszaka és az elmúlt hónapok szorongásai miatt annyira túl voltak feszítve, hogy szinte öntudatlanul a földre zuhantam. Azután úgy tűnt, hogy valamilyen szent extázis járt át engem. Azt hittem, hogy most a szívembe költözött a Vigasztaló. Bizalommal telve felkiáltottam: "Uram, hiszem, hogy most már bennem vagy és megtisztítasz minden bűntől. Személyesen magam számára igénylem ezt az igazságot. Szentté teszel engem. Hiszek! Hiszek!" Kimondhatatlanul boldog voltam. Hittem, hogy most már vége minden harcnak. Szívem telve volt Isten dicséretével, ahogy felálltam, és hangosan énekelni kezdtem. Ahogy az órámra néztem, láttam, hogy hajnali fél három volt. Tudtam: sietnem kell, ha részt akarok venni a reggel hét órai imaközösségen, hogy ott bizonyságot tehessek arról, amit átéltem. Noha a hosszú éjszaka nagyon kimerített, szívem annyira megtelt fénnyel, hogy alig érzékeltem a hosszú utat hazafelé, s ahogy a városba siettem, éppen akkor érkeztem, amikor az összejövetel megkezdődött. Szinte szétvetett az új megtapasztalás miatti lelkesedés. Mindnyájan örvendeztek, ahogy elmondtam, milyen nagy dolgot cselekedett velem az Isten. Azon a napon minden újabb összejövetelen csak nőtt az öröm bennem. Szabályszerűen megrészegedtem az örömtől. Azt hittem, most már vége minden gondomnak. A pusztából megérkeztem Kánaánba, és az új föld aratásából ettem. Soha többé nem fog nyugtalanítani a bűnhöz való belső vonzódásom, szívem tiszta volt. Elérkeztem a tökéletes szentség állapotába. Mivel már nem leselkedett bennem semmiféle áruló, minden energiámat arra fordíthattam, hogy a külső ellenség ellen harcoljak. Így gondoltam én. De mily kevéssé ismertem önmagamat, és mennyire még kevésbé ismertem Istent.
Folytatjuk :)
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: megszentelődésre, kimondhatatlanul, összejöveteliken, bizonyságtételek, megszentelődést, megszentelődési, kétségbeesetten, összejövetelére, szabályszerűen, megrészegedtem, megszentelődés, megtapasztalás, megsemmisültek, megmaradhasson, összejövetelen, megtérésünkkor, összejövetelek, érdeklődésemet, nyomorúságomat, nyugtalanítani, tapasztalatról, maradványaitól, vasútállomáson, tudatlanságból, szórakozásokat, szabadításában, kilométernyire, visszatekintek, üdvhadseregbe, hullámvölgyek, tevékenységre, törekvésemben, elragadtattam, közkatonáinak, megbízatással, összejöveteli, nagy kívánság, elveszettek megmentése, sötétségben éltem, első alkalmat, első este, imént tapasztaltam, gonosztevő mélységesen, hónapja voltam, öcsémmel való, földre küldtem, találkozókon pontosan, tapasztalatról beszéltek, élménynek különböző, tanítás lényege, hívő ember, megváltott állapotában, Csak Krisztust, Megtérésünkkor Isten, Kértem Isten, Ostromoltam Istent,
|
|
|
|
|
|
| nagy kívánság, elveszettek megmentése, sötétségben éltem, első alkalmat, első este, imént tapasztaltam, gonosztevő mélységesen, hónapja voltam, öcsémmel való, földre küldtem, találkozókon pontosan, tapasztalatról beszéltek, élménynek különböző, tanítás lényege, hívő ember, megváltott állapotában, további tevékenységre, megszentelődés oltárára, bűneset előtt, csodálatos áldásokat, legyen éber, gonosz elvet, föltételeket teljesítem, idősebb hölgy, mennyország udvarai, eredendő bűnnek, megszentelődés értékes, legcsekélyebb módon, szombat este, tökéletes szeretet, kiszáradt vízfolyásban, tölgyfa alatt, hosszú éjszaka, elmúlt hónapok, földre zuhantam, szívembe költözött, órámra néztem, hosszú utat, városba siettem, összejövetel megkezdődött, napon minden, öröm bennem, pusztából megérkeztem, bűnhöz való, tökéletes szentség, külső ellenség, megszentelődésre, kimondhatatlanul, összejöveteliken, bizonyságtételek, megszentelődést, megszentelődési, kétségbeesetten, összejövetelére, szabályszerűen, megrészegedtem, megszentelődés, megtapasztalás, megsemmisültek, megmaradhasson, összejövetelen, megtérésünkkor, összejövetelek, érdeklődésemet, nyomorúságomat, nyugtalanítani, tapasztalatról, maradványaitól, vasútállomáson, tudatlanságból, szórakozásokat, szabadításában, kilométernyire, visszatekintek, üdvhadseregbe, hullámvölgyek, tevékenységre, törekvésemben, elragadtattam, közkatonáinak, megbízatással, összejöveteli, meggyőződésem, szentségtelen, megfáradtakat, megtisztítasz, üdvösségemben, legcsekélyebb, tisztaságáért, imaközösségen, szolgálatának, felkiáltottam, gondterhelten, cselekedetein, csalárdságát, fölkeltették, hullámhegyek, megvallottam, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
113 db bejegyzés |
| e év: |
375 db bejegyzés |
| Összes: |
35940 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4047
- e Hét: 37823
- e Hónap: 67135
- e Év: 254937
|
|
|
Offline
